Az album fogadtatása messze nem volt olyan pozitív, mint a debütáló

Az album fogadtatása messze nem volt olyan pozitív, mint a debütáló lemezé. A Zetro becenévre hallgató énekes egy későbbi nyilatkozata szerint, a kettes album hűvösebb fogadtatása nagyrészt az ő személye ellen szólt, csak részben az album anyaga ellen. Emlékei szerint „elég komoly örökséget kellett a nyakamba vennem. Néhány évig a rajongók nem is fogadtak el. Paul annyira karizmatikus egyéniség volt, hogy marha nehéz dolgom volt, ráadásul egyben ő volt a megtestesült metalhead is. A rajongók épp ezért a harmadik lemez turnéjának kezdetéig nem is fogadtak el, akkor viszont valamiért egy csapásra az ő szemükben is én lettem az Exodus énekese.” Holt szerint a sikertelenséghez az is hozzájárult, hogy egyes dalok változást hoztak a korábbi irányhoz képest. Elmondása szerint „az eredmény egy igen progresszív anyag lett, ellentétben az elsővel, amely felért egy alapos gyomorszájon vágással.” A 7 perc feletti Pleasures of the Flesh vagy a Chemi-Kill egy összetettebb, komplexebb Exodust mutatott, szemben az előző lemez direktebb dalaival. A kritikusok is nagyrészt negatívan írtak az albumról, később az Allmusic kritikájában két pontot kapott az ötből, a cikk szerzője pedig kiábrándítónak nevezte. Több kritika kiemelte a Holt–Hunolt-páros magas színvonalú játékát, hozzátéve, hogy a Bonded by Blood után bölcs döntés volt újabb zenei irányok felé is kitekinteni. Az album megítélése az idő múlásával javult, az új énekest is egyre inkább kezdte elfogadni a közönség. Ebben nagy szerepe volt az albumot népszerűsítő turnénak, mely egy négyhetes amerikai körrel vette kezdetét az Anthrax és a Celtic Frost zenekarokkal. 1988 januárjában és februárjában az M.O.D. társaságában játszottak, majd Európa következett a Laaz Rockit és a Testament társaságában. Az előadások iránt nagy volt az igény, így az Exodus albuma felkerült a Billboard 200-as listájának a 82. helyére.